háttal

az apám átfordul
a jobb oldalára
hogy a szívét nehogy nyomja
a fiai álma
és most arra gondol
hogyha nem lesz egyszer
hogyan fog keverni
a két fia permetszert
mert a föld nem alszik
és rajtuk se a férgek
és fölzabálják
lassan az egészet
az apám látja
hogy a karók kidőlnek
a fiai meg állnak
és bár nem röhögnek
mégse sírnak nagyon
csak kocsikba szállnak
az életnek előre
és háttal a halálnak.

napfény

Kócos srácok, minden álma
A ruhájuk behajítva
A folyóba, ők a parton
Ruha nélkül és a nevetéstől sírnak

Másik képen megannyi
Rosszarcú kölyökangyal
Játékpénzzel a kezében
És csuromvizes hajjal

Én jöttem hozzátok
Napfényt köpök rátok
Szórok rátok álmot,
Édes forróságot