a fotók.
minden , mit magunkról közölni akarunk , a legemészthetőbb formában.
amit fontosnak tartunk magunkról. van , hogy a lényeg a kivel , van , hogy a hol.
van az én sacival , én sacival in the mood , én csajágaröcsögén ,én és a nyakláncom , én sacival csajágaröcsögén , én és a kocsim , saci és a kocsim , én nagyon különlegesben , saci nagyon különlegesben , én nagyon-nagyon messze (ide juss el ,bazzeg ), én , ahogy jó vagyok ,én még egy párszor . nem az a lényeg , hogy én mit láttam , mit éltem meg , hanem , hogy más tudja .
nem is baj. az előzőek , mind az életem fontos pillanatai - biztos. és ez az általános.
meg is ítélhető belőlük a gazdájuk.
teszed te is , én is.
azért nézzük hiszen.
de az őseink lemaradnak.
a gyerekem publikus , a háziállatom hamarabb , mint anyukám.
azon gondolkodtam el , hogy én is nagyban az vagyok , aminek a nagyszüleim neveltek.
a gyermekeim ugyanazt a környezetet és törődést kapják , csak az én szüleimtől.
a legkevesebb , hogy együtt vagyok rájuk büszke.